Instabilitás vizsgálata

Nyomtatás

  • Elülső apprehenziós teszt - 1(Kattintson a képre!)

Multidirekcionális instabilitás esetén gyakran a kar aktív elevációja során észleljük a humerus fej sublixációját, így először az aktív mozgások megtekintésével kell kezdeni a beteg vizsgálatát. Ezután felmérjük az általános ízületi lazaság mértékét, végül rátérünk a vállízületre. Multidirekcionális instabilitás esetén jellemző lehet, hogy a humerus fej a vápából előre és hátrafelé kimozdítható, ez a pozitív asztalfiók teszt. Ugyancsak multidirekcionális instabilitásra, vagy nagy méretű alsó-elülső labrum sérülésre (Bankart laesio) utalhat, ha a lelógatott és ellazított felkart axiális irányban húzzuk, és a tuberculum maius valamint az acromion szél között egy kis mélyedés, sulcus kialakulását figyeljük meg (sulcus jel). A leggyakoribb elülső-alsó instabilitásra utal az elülső apprehenziós tünet, melynek során a kart 90 fokos abdukciós-kirotációs helyzetbe hozva azt tapasztaljuk, hogy a beteg vagy fájdalmat jelezve, vagy hátradőlve megpróbálja elkerülni a számára kellemetlen helyzetet. Ennek ellenpróbája lehet a Rowe-féle relokációs teszt, melynek során ugyancsak 90 fokos abdukciós-kirotációs helyzetet hozunk létre, azonban ezúttal úgy, hogy a humerust elöl a kezünkkel megtámasztjuk (ez a vizsgálat háton fekvő helyzetben végezhető a legegyszerűbben), ebben az esetben a beteg kevésbé érzi kellemetlennek az abdukciós-kirotációs pozíciót. Hátsó instabilitás esetén a hátsó apprehenziós tesztet végezzük el, melynek során a felkart addukciós-berotációs helyzetbe hozzuk. Amennyiben a beteg ezt a pozíciót kellemetlennek érzi, a teszt pozitív.