Kedves Betegeink!

A következő néhány pontban alapvető vállnál előforduló mozgásszervi betegségeket írunk le. Kérjük, ezeket ne vegyék végleges diagnózisnak, azonban, ha a szimptómák összességét az adott betegségre utalónak találják, forduljanak hozzánk a teljes gyógyulás reményében.

Befagyott váll

Ezen kórkép egy teljes mozgásbeszűküléssel és heves fájdalommal járó elváltozás. Kóreredete nem teljesen tisztázott, de gyakran társul diabeteshez, endokrin és cardiális betegségekhez. Codman határozta meg elsőként a diagnosztikai kritériumokat: teljes mozgásbeszűkülés, idiopátiás kóreredet, negatív radiológiai kép. A patológia alapja az elülső ízületi tok, a coracohumeralis és a középső glenohumerealis szalagok megvastagodása, hegesedése. Nőknél gyakoribb, főleg a 4., 5. évtizedben. A fájdalom nagyon erős lehet, akár éjszakai alvást is befolyásolhatja. A betegség kórlefolyását tekintve egy önmagát szabályozó folyamat, de a gyógyulás 2 évig is eltarthat. Általában 3 lépésben történik: 1. az un. befagyás szakasza, kb. 3 hónap, egyre fokozódó mozgásbeszűküléssel és fájdalommal, 2. a mozgáskorlátozott szakasz, erős fájdalommal, 3-9 hónap, 3. oldódás szakasza, fokozatos mozgásterjedelem bővüléssel, 9-18 hónap. Kezelése döntően konzervatív (gyulladáscsökkentők, fizióterápia, steroid injekció). Egyes tanulmányok a korai arthroscopos műtéti felszabadításnak jó eredményeket tulajdonítanak. Szintén műtéti kezelés indokolt azokban az esetekben, ahol a fájdalom a konzervatív módszerekkel nem befolyásolható. Az idiopátiás befagyott váll nem tévesztendő össze a trauma, vállműtét vagy esetleges rotátor köpeny károsodás talaján kialakult beszűkült vállfunkcióval, melyet olykor secunder befagyott vállnak neveznek!

Vállízületi instabilitás

A vállízület a test legnagyobb mozgástartománnyal bíró ízülete. Ez a mozgás tulajdonképpen egy sekély vápa és ehhez képest egy nagy humerus fej között valósul meg. Ezt az aránytalanságot a vállízület az aktív és a passzív stabilizáló elemek segítségével hidalja át. Ezen stabilizátorok összehangolt működése szükséges a megfelelő mozgáshoz. Bármely stabilizátor károsodása diszharmóniához, és ezáltal instabilitáshoz vezet. Ugyanakkor nagyon fontos szerep jut az ízületi helyzetérzékelésnek, az úgynevezett propriocepciónak. Az ezért a funkcióért felelős érzékelők, a proprioceptorok főleg a felkarcsont feje és az ízületi vápa között levő glenohumeralis szalagokban foglalnak helyet. Az instabilitás műtéti megoldásának egyik célja, talán a legfontosabb, ezen szalagok feszülését visszaadni, mely által a propriocepció visszaáll csaknem a sérülés előtti állapotra. Az instabilitás lehet traumás eredetű és atraumatikus. Irányát tekintve lehet elülső, hátsó, alsó és többirányú. A traumás elülső ficam unidirekcionális, Bankart lézióval társul, a humerus fejen csontos defectus jöhet létre (Hill-Sachs laesio). Speciális formája a SLAP laesio (superior labral antero-posterior). Az atraumatikus ficam az un. habituális ficam, mely lehet unidirekcionális, multudirekcionális valamint akaratlagos (psichés tényezővel társulhat). A diagnózis felállításában a fizikális vizsgálat és a képalkotók együttes értékelésére van szükség. A képalkotó vizsgálatokban a röntgen mellett jelentős szerepe van a CT és MRI vizsgálatoknak. Az első traumatikus elülső vállficamot megfelelő repositiot követően rögzítjük, majd a rögzítés idejének leteltével (3 hét) fiziotherapia következik. Amennyiben a ficam ismétlődik, általában minor trauma hatására, műtéti kezelés indokolt (arrthroscopos, nyitott technikák)

Vállízületi arthrosis

A vállízület kopásos megbetegedése több tényező miatt alakul ki. Lehet primér, amikor a kiváltó tényezőt nem ismerjük, és lehet secunder, amikor az etiológia ismert, így posttraumás, rheumatoid arthritis talaján, ROK károsodás miatt, avascularis necrosis miatt kialakult arthrosis. A diagnózis felállításához általában elegendő a fizikális vizsgálat valamint a röntgen. Vezető tünet a fájdalom és a fokozatos mozgásbeszűkülés, természetesen ismert etiológia esetén ezekhez az alapbetegség tünetei is társulnak. Kezelése kezdetben konzervatív (gyulladáscsökkentők, fiziotherápia), majd előrehaladott esetben műtéti (vállízületi protetika-anatómiai vagy reverz-protézis rotátorköpeny hiányos állapotokban)

Rotátor köpeny sérülés

A rotátor köpeny (ROK) gyakorlatilag a vállízület mozgásában szerepet játszó izom-ínegyüttes (subscapularis, supraspinatus, infraspinatus, teres minor). A vállízület komplex mozgásának kivitelezésére elengedhetetlen ezen izmok épsége. A ROK sérülhet trauma kapcsán vagy degeneratív alapon, a szakadás lehet teljes vastagságú, vagy részleges. A trumás sérülés ritkább, főleg fiataloknál és nagy energiájú sérülés kapcsán jön létre. A degeneratív talajon létrejövő szakadás gyakoribb, kialakulásában mind külső mind belső tényezők szerepet játszhatnak. Bateman a szakadás mértéke alapján négy fokozatot különített el: I. < 1 cm, II: 1-3 cm, III. <5 cm, IV: >5 cm. Patte a szakadás helyét vette figyelembe és három szektort különített el: A. subscapularis érintettség, B: supraspinatus érintettség (leggyakoribb), C: infraspintaus és teres minor szakadások. A szakadás diagnosztizálásában a hagyományos röntgen és ultrahang vizsgálat mellett kiemelt szerep jut az MRI-nek. Az akut traumás sérülés műtéti indikációt képez. A degeneratív talajon kialakult szakadás kezelése kezdetben konzervatív (gyulladáscsökkentő gyógyszerek, fiziotherapia), majd ennek eredménytelensége esetén műtéti. Lényeges, hogy a műtéti kezelés akkor igazán eredményes, ha feszülésmentesen a szakadt izmot anatómiai helyére tudjuk rekonstruálni. A műtéti kezelésre több eljárás ismeretes (arthroscopos, mini open, nyított módszerek).

Rotátorköpeny varrat műtét utáni rehabilitációs tanácsok

Impingement

Az impingement szindróma tulajdonképpen egy tünetcsoport és a váll un. ütközését jelenti a vállboltozaton. Az ütközés alapja az, hogy a felkarcsont (humerus) fej felfelé mozdul (cranializálódik), ezáltal a rotátorköpeny (ROK) beszorul a humerus fej és a felette elhelyezkedő anatómiai képletek közé. Az ütközés helye leggyakrabban a vállcsúcs (acromion), a hollócsőrnyulvány és a vállcsúcs közötti szalag (lig. coracoacromiale), ritkábban az vállcsúcs és a kulcscsont közötti ízület (acromioclavicularis ízület) és a hollócsőrnyúlvány (proc. coracoideus). A leggyakrabban károsodó rész a supraspinatus ín. Több kiváltó tényező ismeretes: acromion elváltozása (leggyakoribb), ROK degeneratio, instabilitás, glenohumeralis ízületi tok zsugorodása. Az acromion elváltozását Bigliani osztályozta: I. típus: egyenes acromion, II. típus: ívelt acromion, III. típus: horgas acromion. A ROK károsodását Neer osztályozta: I. stádium: ödéma, bevérzés, II. stádium: fibrosis, III. stádium: anatómiai károsodás (ruptura). Vezető tünet a fájdalom, mely éjszaka is jelen van, a felkarba sugárzik, subacromialisan crepitatio. A fizikális vizsgálat és a képalkotó vizsgálatok együttes értékelése alátámasztja a diagnózist. Kezelése lehet konzervatív (gyulladáscsökkentők, lokálisan adott steroid, gyógytorna) és műtéti. A műtéti kezelés lényege a subacromialis dekompresszió, mely történhet nyitott vagy arthroscopos úton, horgas acroion esetén acromionplasticával kiegészítve. Természetesen az impingement kiváltó oka szintén kezelendő (instabilitás, ROK degeneratio).

Válltáji törések

A felkar proximalis végének törései döntően idős korban fordulnak elő, nőknél gyakrabban. Ezen sérülések általában banálisnak tűnő esések. Fiataloknál ezen törések lényegesen nagyobb energia hatására alakulnak ki. A proximalis felkar törések beosztására több rendszer ismeretes, a töréseket a fragmentumok száma illetve a törési sík lokalizációja alapján osztályozzuk. Vezető tünet a mozgásbeszűkülés és fájdalom. A hagyományos röntgenvizsgálat általában elég információt ad, de a bonyolultabb törések esetében az esetleges műtéti kezelés megtervezésében a CT vizsgálat kiegészítő információt nyújthat. A kisebb elmozdulással járó törések kezelhetők külső rögzítéssel, majd gyógytornával. A műtéti kezelésre számos lehetőség van, az egyszerű csavarozástól, dróttűzéstől a velőűrszegezésen át az endoprotézisig (anatómiai, delta). A választandó módszert elsősorban a törés típusa valamint a beteg életkora dönti el.

Egyesületünknek fontos a műtéten már átesett pácienseink elégedettsége, ezért az alábbi linken egy kérdőívet teszünk közzé. Szívesen várunk minden nemű építő hozzászólást.

 

 

kapcsolat5

Vállizületi protetika

A vállízületi endoprotézis beültetése több pathológiában lehet indokolt: arthrosis, rheumatoid arthritis, traumás esetek (friss, idült).
Műtét utáni kérdőív

Legutóbbi bejegyzéseink
Könyök nyílt arthrolysis MSz